UGODI SPORTEGYESÜLET
(2011-06-28.)
Interjú Simon Lászlóval
Ugodse.hu: Melyik csapatból igazoltál ide?
Simon László, azaz Simi, az Ugod SE egyes számú játékosa, Kapus: A Balatonfüred csapatából igazoltam ide, február végén.
Ugodse.hu: Meg kerestek, érdeklődtél, ajánlották, vagy saját elhatározásod volt, hogy ide jöttél?
Simon László: Igazából saját elhatározásom volt, mindenképpen távozni szerettem volna Balatonfüredről!
Ugodse.hu: Mióta focizol?
Simon László: 1983-ban kezdtem, az Elekthermax Vasasban
Ugodse.hu: Milyen csapatokban fociztál eddig?
Simon László: Az Elekthermax Vasas után, 1991-ben kerültem, az MTK-ba, 94-ben igazoltam vissza az Elekthermax Vasashoz, majd onnét kerültem Szombathelyre, a Haladáshoz, onnét vissza Pápára a PELC csapatához, az NB III-ba, ahol eltöltöttem kilenc,és fél évet. Ott nyertem bajnokságot, de volt második, és harmadik hely is. Azután átigazoltam a Vasas csapatához 2005-ben, ahol az első évben negyedikek lettünk az NB III-ba, ahol egy góllal maradtunk le a dobogóról, de a következő évben, toronymagasan nyertünk bajnokságot. Kiváló, remek csapat volt, ugyanilyen csapatszellem, mint itt, de talán még egy picivel jobb is, vagy közel ilyen, mint itt, de ez is eléri azt, ami ott volt, és úgy gondolom, hogy ennek köszönhető, ez a jó eredmény, amit elértünk tavasszal, az Ugoddal is. Utána igazoltam Ajkára, Padragkútra, ahol bajnokságot nyertünk, mentünk az NB III-ba, majd másfél év után, onnét Badacsonytomaj, majd Balatonfüred, és végül most Ugod.
Ugodse.hu: Milyen posztokon játszottál eddig?
Simon László: Kapusként kezdtem, egészen 96-ig, akkor bevonultam katonának Pápára, és akkor egy évet csatárként játszottam, sőt másfél évet, mert egy évet megyébe, és fél évet, vagy egy évet, nem tudom pontosan NB III-ba játszottam, akkor is elég eredményesen, mert a megyében huszonhét gólt rúgtam, következő évben, NB III-ban, akkor is húsz gól fölött voltam. És akkor a kényszer szülte, de vissza kellett állnom a kapuba. És az óta ismét kapus vagyok.
Ugodse.hu: Melyik poszt áll közelebb a szívedhez?
Simon László: Egyértelműen a kapus poszt, de szükségszerű volt, hogy annakidején mezőnybe kimenjek, és utána ugyanígy a szükségszerűség miatt kellett, hogy oda visszaálljak.
Ugodse.hu: A Füred feljutott az NB III-ba, Te mégis eljöttél onnét, és maradtál a megyeibe, lehet tudni miért?
Simon László: Hát igen. Amikor Füredre igazoltam, akkor volt négy olyan csapattársam, akivel az ELMAX Vasasban bajnokságot nyertünk NB III-ba 2006-ban. Igazából, amikor megkerestek minket akkor mi egymással megbeszéltük, ezt, mert a Lantai Balázs volt akkor az edző Füreden, és az Ő személye miatt mentünk oda. Az elején úgy tűnt jó döntés volt, mert azt hittem reálisan látja a dolgokat a kapusposztot tekintve, de bizonyos érdekek azt szolgálták, nem biztos, hogy a jobb kapusnak kell, pályára lépni. A továbbiakról nem szívesen nyilatkozom, inkább megtartom magamban.
Ugodse.hu: Mit tartasz, akár csatár, akár kapus poszton, az erősségednek?
Simon László: Úgy gondolom, kapus poszton megkaptam azt az utánpótlás nevelést az Elekthermax Vasasnál kiskoromban, Horváth Imre bácsinál, ami megadta az alapokat. Majd elkerültem Pestre, az MTK-hoz, ott technikailag rendkívül sokat fejlődtem, és úgy gondolom, hogy egy kapusnak, a mai világban már mind technikailag, mind képességbeli, ebben értem a ruganyosságot, értem azt, hogy tudni kell irányítani a védelmet, koncentráltnak kell lenni, ez az a három dolog, ami elengedhetetlen, és úgy érzem, ezek meg is vannak bennem. A koncentráció, az természetes, az ember készül a meccsekre, így lehet eredményes valaki. Amikor csatár poszton szerepeltem, annyival könnyebb dolgom volt a másik csatárral szemben, hogy én, kapusszemmel tudtam nézni, hogy a kapusok hogy helyezkednek, és semmi más dolgom nem volt, csak a tizenhatoson belül érkezni, és, befejezni. Hál Istennek, abban a két évben jó döntéseket tudtam hozni, és azért voltam ilyen eredményes.
Ugodse.hu: Az ellenkezőjét is megkérdezem, vannak egyáltalán gyenge pontjaid?
Simon László: Persze, van. Látjátok, nem vagyok azaz egy kilencvenes kapus, ez az egy, ami hátrány, de ezt a ruganyosságommal tudom pótolni még most is, de hát ezért elég sokat dolgozok, hogy így legyen. Téli felkészüléskor mindig ugyanazt a terhelést végigviszem, amit Pesten tanultam, és azután az Lujber Tibitől Pápán, a PELC-nél, és ezt évről évre végig nyomom minden télen, és ez által, a ruganyosságom még mindig a régi úgy érzem.
Ugodse.hu: Hogy érzed magad Ugodon?
Simon László: Köszönöm szépen jól! Jól! Jó a társaság, a csapatszellem, azt mondom, az kiváló, az olyan, mint az ELMAX-nál. Ez a második csapat, ahol ilyen jól érzem magam, és meg vagyok elégedve a játékosokkal is. Sok a fiatal, vannak rutinos játékosok, jó az összetétele a csapatnak, és egy remek edző van, úgy hogy minden nagyon egybe van, minden nagyon jó, minden tetszik.
Ugodse.hu: Az előbbi kérdést tovább szőve, milyenek a csapattársak, mi a véleményed róluk?
Simon László: Emberileg azt mondom, mindenki nagyon együtt van, ez nagyon jó, vannak, akiknek még fejlődni kell, mert fiatalok. Vannak játékosok a PELC-től, amit nagyon sajnálok, hogy ott nem kapják meg azt a lehetőséget, amit egy pápai fiatalnak meg kellene kapni NB III-ba, mert meggyőződésem, hogy az itteni játékosok közül van jobb képességű játékos itt, mint bent az NB III-as csapatnál. Meggyőződésem, sőt tudom is, mert láttam a PELC-et játszani, a Lombardnak, az NB III-as csapatát. Nagyon sajnálom, hogy ott ilyen döntések vannak, hogy a pápai fiatalokat mellőzik.
Ugodse.hu: Igaz, hogy itt Ugodon nincsen külön kapusedzés, de a nagy közös edzéseket milyennek találod?
Simon László: Igen, igen. Igazából Én februárban két hétig néztem az Ugod edzéseit. Erőnléti edzések voltak, kint a műfüvön, és mivel nagyon megtetszett a dinamikus, rövid, de pörgős edzés, ez volt az elhatározásomnak az egyik oka, hogy ideigazoltam, és a játékosokat is ismertem. Igazából labdás edzések is vannak, taktikailag próbáljuk gyakorolni szerda, és péntekenként, amit élesben játszunk, és őszintén mondom, nyolcvan, kilencven százalékban ez vissza is jön, hál isten. Erőnlétileg azt mondom, hogy a csapat a megyében messze a legjobb fizikális állapotba került a téli alapozástól, ami az utolsó fordulóig ki is tartott. Sajnos mentálisan fáradtunk el, nem fizikálisan, de mindenkinek csak gratulálni tudok, hogy ezt a fél évet ilyen hozzáállással, és ilyen becsületes munkával végigdolgozta.
Ugodse.hu: Mennyi időre szerződtél ide, és milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Simon László: Jelen pillanatban, fél évre vagyok kölcsönadva, Füredről, mert még két éves szerződésem van. Majd ezt a jövő hetek, esetleg hónap eldönti, hogy mit hoz a jövő. Jelen pillanatban, még nem tudom. Nekem is át kell gondolnom, hogy mi célszerű, és mi ésszerű.
Ugodse.hu: Mit tartasz életed legnagyobb sikerének?
Simon László: Hát a siker? Én nem is sikerről beszélnék, hanem a legnagyobb élményről! Ami az Elekthermax Vasasnál volt, amikor negyedikek, majd utána, amikor megnyertük a bajnokságot. Mert ott olyan csapat volt, és olyan emberekkel fociztam, akiket kiskorom óta ismertem, és akkor még hozzám csapódott a Marosvölgyi Tomi Veszprémből, aki szinte családtag volt nálam is, és minden játékosnál. Az az együtt töltött másfél-két év, amíg együtt voltunk, az meghatározó volt az életemben, az mindent felülmúlt. Hiába voltam korosztályos válogatott, az akkor sem volt akkora élmény, vagy ahogy Te mondtad siker, mint az a két év az ELMAX-nál. Először a Marton Miki volt az edzőnk, őt is egy kiváló szakembernek tartom, Ő nagyon támadó szellemű edző, talán néha azért is volt az, hogy gólzáporos meccseket játszottunk az Ő idejében. Utána jött a Lantai Balázs, amikor bajnokságot nyertünk. Ez a két év, ami az életem azt mondom, hogy meghatározó élménye. Ez nagyobb élmény, mint amikor az NB II-es csapattal feljutottam NB I-be, vagy az, amikor amatőr válogatott voltam, vagy amikor NB III.ba, a hat csoporton belül, a Bakony, a Duna, a Tisza, a Dráva a Mátra, és az Alföldi csoportokat összesítve a legkevesebb gólt kaptam. Ennek ellenére azt mondom, hogy itt Pápán volt a legnagyobb élményem, Az, hogy az ember megfordult pár másodosztályú, vagy pár harmadosztályú csapatnál, az nem akkora élmény, mint amit a Vasasnál átéltem, azt a két évet.
Ugodse.hu: Ha jellemezned kellene önmagadat, mit tudnál mondani, hogy mutatnád be ki is vagy valójában?
Simon László: Én már kiskoromban megkaptam azokat az alapokat, azt a nevelést, a sport iránti szeretetet, amit azután felnőttként tudtam már értékesíteni, hasznosítani. Amikor elkerültem Pestre, és hál Istennek, láthattam, akkor tizennégy évesen a felnőtt csapatnak az edzéseit, mert rendszeresen kijártam, akkor a Verebes Józsi bácsi volt az edzőjük, és láthattam élőben akkor még a Zsiborás Gabit, akitől Én nagyon sokat tanultam abból, hogy néztem, ahogy edz. Mentálisan, abban az időben olyan felkészítést kaptam, hogy belém verték azt, hogy nincs nálad jobb, és az ellenfél sem jobb nálam. Ezt ugyan úgy, mint a Józsi bá. a felnőtt csapatot felkészítette, ugyanúgy lettek felkészítve a gyerekek is, mert akkor Én még gyerek voltam, és ez végig kísér engem a mai napig. Nem ismerem a vereség fogalmát, és bármilyen csapatban is szerepeltem, úgy léptem pályára, hogy nincs olyan csapat, akit ne lehetne megverni. És hál Istennek, ezt most tavasszal szinte százszázalékosan át tudtam adni Ugodon a játékosoknak, mert semmi más nem kell hozzá, csak önbizalom, Én így gondolom. Mert semmivel sem jobb futballista az, aki velem szemben van, mint Én. Ha ezt egy játékos elhiszi magáról, akkor azt a mérkőzést biztosan meg fogja nyerni. Persze kell hozzá egy jó edző, kell jó erőnlét, fizikális állapot, kellő önbizalom, amit anno annak idején megkaptam, és mondom ez a mai napig is végigkísér. Talán ezért voltunk most tavasszal ilyen sikeresek itt Ugodon is, a Vasasnál is, de akár mondhatom a PELC-et is.
Ugodse.hu: Vége a szezonnak. Kiemelkedőt nyújtottál, ebben a szezonban, tizennégy mérkőzés alatt, csupán nyolc gólt kaptál, azt hiszem te kaptad a legkevesebbet a megyében. Ez mindenképpen páratlan. Minek köszönhető ez a fantasztikus teljesítmény?
Simon László: Ehhez kellett az is, hogy egy nagyon jó felkészülésünk volt. Azután a koncentráltságnak, és hogy minden mérkőzésre egyformán kell készülni. Nem lehet lenézni senkit, akár a tabella tizenötödik, vagy az első helyezettje. Minden meccsre úgy kell készülni, hogy rangadó, és ha a kapus százszázalékosan készül mentálisan, akkor azt mondom, hogy kilencvenkilenc százalékban bravúrokra képes. És ennek köszönhető az, hogy ilyen kevés gólt kapok. Nem csak most, ez már Ajkán is így volt, Pápán is. Ajkán csupán öt gólt kaptam a bajnokságban. Ehhez párosul a koncentráció, és a szorgalom. Ha az embernek nincs kapustársa, vagy kapusedzője, de akkor is elvégzi azt a munkát becsületesen, amit tanult korábban, akkor lehet eredményes, és ez hétvégeken kijön.
Ugodse.hu: Irányítottál halkan, irányítottál hangosan, ha kellett kiabáltál. Kimondottan jó volt az összhang a védelem, és közötted.
Simon László: Igen, így van. Igazából annak is lehet köszönni, hogy ha a kapus egy védelmet jól irányít, ami az Én véleményem, és ez korábban is így volt, akkor a gólok hatvan százaléka elkerülhető. E mellé párosul még, hogy ilyenkor jóval kevesebb dolga van a kapusnak, mert ebben az esetben a védő ki tudja segíteni több helyzetben, szituációban. És így meccsenként leredukálódik az ellenfél lehetősége, egy, két helyzetre. Ehhez jön még a kapus bravúrja, ami lehozza a teljesítményt nullára, ami sikerült az NB III-ba is, és ez sikerült hála Isten most tavasszal itt Ugodon is. Nagyon sajnálom, hogy itt a végére mentálisan belefáradt a csapat, nem fizikálisan ugyan, hisz tizenegy mérkőzést lehoztunk úgy, hogy három gólt kaptunk, és egy döntetlent játszottunk, megvertünk mindenkit. Sajnálom, hogy az utolsó két meccsen elment a dobogó második foka, bár úgy gondolom, ez a csapat jobban megérdemelte volna a második helyet. Ennek ellenére gratulálok mind a Kristálynak, mind az Úrkútnak az elért helyezéseikért, és mindenkinek, aki tavasszal javított a pozícióján. A kieső csapatoknak viszont sok sikert jövőre, és mielőbbi visszatérést.
Ugodse.hu: Köszönjük az interjút, sok sikert, és kevés kapott gólt kívánunk, nagyon hosszú ideig még, az Ugod SE. Csapatában.
HAJRÁ UGOD!
